1. fejezet

~Szikra szemszöge~

Egy napos hétvégi, délelőtt kezdődött minden. Szombat délelőtt volt. Épp sétálni indultam, mert Anya szerint az uncsitesóim eltévednek, mikor szembejöttek velem. Az egyik alig 7 éves, a másik pedig velem egy idős, 11 éves. Szenillát, a kis Máltai selyemkutyánkkal mentem sétálni, így javasolni kezdtem, hogy sétáljunk tovább. A közeli Dunaparthoz mentünk le. Egészen a Taksonyi hídik. Amikor már hazafelé mentünk, elkezdtünk arról beszélni, hogy milyen jó lenne, hogyha lennének képességeink. Nem is sejtettük, hogy mibe keveredtünk. Tapmancs az időmegállítását, a gondolatolvasást, és farkasember lett (akárhol-akármikor átváltozhat). Ászvillámnak lett az állattá válás, az elemmágia, és az állatnyelv (magyarul a természetmágia). Én nekem lett a jövőbelátás, és vérfarkasság (fekete farkassá bármikor-bárhol...), és az érzelmek manipulálása (Látszik, hogy a Twilight a kedvencem?). Amikor haza értünk Szenikét elengedtük, és a pórázát is leraktuk, majd kimentünk játszani. Főkent az öreg diófa alatt a kishintánál. Ászvillám a fán ugrált, mint valami majom. Ez viszont senkinek sem tünt fel, még neki sem. Így jött mi rajta az állatá változás, mégha nem is irányította még. Tapmancs imádott futkározni, mint a kutyák-farkasok... Én pedig... nekem már halandóként is meg volt a képességem (de ez halál komolyan!) néha álmomban (~ÁLOM~) "megjósolom" a következő napot. (Ennél még nem jutottam tovább!)